Szombat esti beszélgetések 4. – Szamszára, az élet körforgása

 

(Összefoglaló jegyzet a negyedik Szombat esti beszélgetésekhez, amelynek gondolatébresztője a Szamszára című indiai-német-francia-olasz film volt.)

„Hogyan óvhatunk meg egy vízcseppet a kiszáradástól?”

A buddhizmus alaptanítása, hogy minden múlandó, összetett, önmagában nem létező, végső lényeg (lélek) nélkül való. Éppen ezen tény, vagyis a dolgok és önmagunk múlandósága okozza a szenvedéseinket. Buddha azt tanítja, hogy habár a szenvedés (vagy inkább fogalmazzunk úgy a szanszkrit szó finomabb fordításaként, hogy kellemetlen, rossz közérzet, kínos érzés) létezik, azonban a szenvedésnek van oka, és a szenvedéstől meg tudunk szabadulni. Ez a Négy Nemes Igazság tanítása.

A szenvedéstől való megszabadulás lehet a buddhista gyakorlás. A Szamszára című film kapcsán felmerülhet azonban bennünk a jogos kérdés, hogy a gyakorlás milyen formája a leginkább célravezető. A kolostori- és a világi élet egyaránt járható út lehet.

 „Ha a Tanok iránti gondolataid olyan elsöprő erővel bírnának,
mint az irántam mutatott szereteted, akkor a megvilágosodást köztünk is megtaláltad volna, ebben a világban.”

A film véleményt formál a kérdésben, amikor a kiugrott szerzetes, Tashi felesége, Pema...... TOVÁBB

Szombat esti beszélgetések 3. – A tudat

 

(Összefoglaló jegyzet a harmadik Szombat esti beszélgetésekhez,
amely a tudattal, mint buddhista fogalommal foglalkozott, témaindítója Ingrid Sjöstrand verse volt.)

Ingrid Sjöstrand: Néha csontvázról álmodok

Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
– Csak álom volt –
mondja anya.

Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.

(in.: Britt G. Hallqvist – Ingrid Sjöstrand – Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja, Kortárs svéd gyermekversek)

A tudatunk gyakran gúnyt űz velünk. A rémségek legtöbbször nem is kívül vannak, hanem belül. Azonban, ahogy a versben is olvashatjuk, egyáltalán nem segít, ha a szörnyűség belül van és nem kívül.

A tudatunk úgy működik, hogy a dolgokat (ti. eseményeket, személyeket, helyzeteket, de még tárgyakat is) olyannak látjuk, amilyen előképzeteket táplálunk irántuk. Ez igaz abban az esetben is, ha nem tudatos elképzelések, érzelmek, gondolatok tartanak minket hatalmukban. A dolgok nem jók, nem rosszak, nem kellemesek és nem kellemetlenek. A dolgok olyanok, amilyenek. Mi érzékeljük, értelmezzük őket a jó-rossz, kellemes-kellemetlen duális felosztás alapján. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint amikor utólag egy kellemetlen eseményről már úgy érezzük, hogy szerencsés a megtörténte. Ez alapján elmondhatjuk, hogy egy esemény csak visszafelé nézve értelmezhető szerencsésnek vagy szerencsétlennek, az adott pillanatban, amikor megtörténik nincsen sem pozitív, sem pedig negatív előjele.

A tudatunk az elképzeléseink alapján érzékel és értelmez mindent. Mindezt úgy illusztrálhatjuk, hogy amit a megvilágosodásról képzelünk éppen, hogy megakadályoz minket a megvilágosodásban, mert nem tudunk kapcsolatba kerülni a valódi megvilágosodással, csak azzal, amit elképzelünk róla. Sajnálatos módon határoz meg minket a gondolkodásunk és a tudatunk teremtette világ, amit aztán a hibásan értelmezet tapasztalataink alapján újrateremtünk ismét olyannak, ahogy azt megszoktuk. Belekerülünk egy körforgásba, beletaszítjuk saját magunkat a létforgatagba.

A zen tanításokban – talán még inkább erőteljesebben, mint ahogy azt általában a buddhista tanítások esetében érzékeljük – az egyik központi elem a tudattal való foglalatoskodás, a tudat működésének megfigyelése. Éppen ezért nem meglepő, ha a „harag” és az „elengedés” témáját követően éppen a „tudat” kérdése az, amiről érdemes – ha röviden is – szót ejtenünk, hiszen mindezen érzelmek éppen a tudatunkban születnek meg. Életünk folyamán minden esetben a tudatunk pillanatnyi állapota határozza meg gondolatainkat, beszédünket, cselekedeteinket. Így aztán olyan fogalmakkal találkozunk a zen – és gyakran más buddhista iskolák esetében is – tanításaiban, mint a „tiszta tudat”, a „gondolatoktól való mentesség”, vagy a „nem-tudat”. Gyakran hallani és olvasni lehet, hogy a zazen (zen ülőmeditáció elnevezése) célja ezek elérése, valamint a kenshō (見性) vagy satori (悟り) megvalósítása, tehát a megvilágosodás állapotának beteljesítése.

A „tiszta tudat” nem úgy tiszta, hogy üres. Gondolatok...

TOVÁBB