(Összefoglaló jegyzet a negyedik Szombat esti beszélgetésekhez, amelynek gondolatébresztője a Szamszára című indiai-német-francia-olasz film volt.)
„Hogyan óvhatunk meg egy vízcseppet a kiszáradástól?”
A buddhizmus alaptanítása, hogy minden múlandó, összetett, önmagában nem létező, végső lényeg (lélek) nélkül való. Éppen ezen tény, vagyis a dolgok és önmagunk múlandósága okozza a szenvedéseinket. Buddha azt tanítja, hogy habár a szenvedés (vagy inkább fogalmazzunk úgy a szanszkrit szó finomabb fordításaként, hogy kellemetlen, rossz közérzet, kínos érzés) létezik, azonban a szenvedésnek van oka, és a szenvedéstől meg tudunk szabadulni. Ez a Négy Nemes Igazság tanítása.
A szenvedéstől való megszabadulás lehet a buddhista gyakorlás. A Szamszára című film kapcsán felmerülhet azonban bennünk a jogos kérdés, hogy a gyakorlás milyen formája a leginkább célravezető. A kolostori- és a világi élet egyaránt járható út lehet.
„Ha a Tanok iránti gondolataid olyan elsöprő erővel bírnának,
mint az irántam mutatott szereteted, akkor a megvilágosodást köztünk is megtaláltad volna, ebben a világban.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése